A mézes-mustáros sertéskaraj egyike azoknak a csodálatosan egyszerű ételeknek, amelyek íze olyan, mintha kényeztetett volna magad. Az édes méz és a fanyar mustár kombinációja gyökerei az európai konyhában keresendők – különösen Franciaországban és Németországban –, ahol a mustárt régóta használják a sertéshús és más húsok gazdag ízvilágának kiegyensúlyozására. Itt, a Középnyugaton hétköznapi alapszósszá vált, mert kamrabarát és mindenhol vonzó. Ez a lassú tűzhelyen készült változat ehhez a hagyományhoz igazodik, de mindössze négy hozzávalóra redukálja az ételeket, így a sertéshús elöl és középen marad, miközben a szósz lassan karamellizálódik körülötte. Ideális a forgalmas napokra, amikor egy megnyugtató, házias ételre vágysz anélkül, hogy a tűzhely felett ólálkodnál, és elég sokoldalú ahhoz, hogy vasárnapi vacsorára, étkezés előkészítésére vagy laza vendégségbe is beillesszen.
Ez a mézes-mustáros sertéskaraj jól illik az összes klasszikus, kényelmes körethez. Kanalazd krémes krumplipürére vagy diós vadrizs keverékre, hogy felfogd az összes extra szószt. Ha valami könnyebbre vágysz, próbáld ki sült zöldbabbal vagy egy egyszerű köretsalátával, egy csípős vinaigrette-tel, hogy visszaadja a mustárjegyeket. A konyhámban gyakran vajas tojásos tésztával vagy fokhagymás pürésített karfiollal tálalom, hogy alacsonyabb szénhidráttartalmú legyen. A
maradékok fantasztikusak pirított zsemlékre halmozva egy kis extra mustárral és savanyúsággal, vagy vékonyra szeletelve és hidegen tálalva vegyes zöldségekkel, könnyű másnapi ebédként.
Lassú tűzhelyen készült, 4 hozzávalós mézes-mustáros sertéskaraj
Adagok: 6
Hozzávalók
1-2,5 kg csontozott sertésszűz, a felesleges zsírtól megtisztítva
1/2 csésze dijoni mustár (vagy dijoni és teljes kiőrlésű mustár keveréke)
1/3 csésze méz
1/2 csésze alacsony nátriumtartalmú csirkehúsleves (vagy víz)
Lásd a következő oldalt
