Ez a helyzet ráébresztett egy szomorú igazságra: az iskola még mindig olyan hely, ahol gyakran az a szabály, hogy „hajtsd le a fejed”. Mégis, ez egy olyan tér, ahol a gyerekeknek toleranciát, elfogadást kell tanulniuk, és meg kell érteniük, hogy a divat a szórakozás és az önkifejezés módja, nem pedig a kirekesztés okát jelenti.
Elkezdtem azon gondolkodni, hogyan taníthatnám meg a lányomat arra, hogy ne féljen önmaga lenni, miközben megvédem őt a társai megbocsáthatatlan véleményétől. Ez egy nehéz kihívás, de tudom, hogy azzal, hogy építem az önbizalmát, beleértve a divatot is, erőt adok neki a jövőre nézve.
Két póni – a bátorság és a gyermekkor szimbóluma
Sokak számára ez csak egy frizura, de számomra a bátorság, az egyszerűség és a gyermeki melegség szimbólumává vált. Bár a lányom ma érezte az elutasítás fájdalmát, hiszem, hogy holnap megtalálja az erejét ahhoz, hogy emelt fővel sétáljon az iskolába.
Mert bár a divat változik, egy dolog biztos: minden gyerek vágyik arra, hogy elfogadják. Szülőként az a dolgunk, hogy emlékeztessük a gyerekeinket arra, hogy még két átlagos lófarok is büszkeség forrása lehet, nem szégyen.
