Becsaptam a fedelet, mintha ezzel örökre elzárnám a rémálmot. A szorongás mégis megmaradt. Mi van, ha nem vettem észre? Mi van, ha meghámoztam, vagy ami még rosszabb, megettem? Már a puszta gondolattól is hányingerem lett. 😱
Egész nap a selymes szálak képe lebegett az elmémben. Végül úgy döntöttem, hogy figyelmeztetem a többieket. Megosztottam a történetemet az interneten, mindent részletesen leírtam, és ezzel a tanáccsal zártam: mindig gondosan vizsgáld meg a gyümölcsöket, és azonnal dobd ki a gyanúsakat. De még a tapasztalatom megosztotta után is megmaradt a félelem. Minden alkalommal, amikor elmentem a konyha mellett, elképzeltem, ahogy a szemetes remeg, és a fedele felemelkedik, mintha valami megpróbálna megszökni.
Aznap este a kíváncsiság győzedelmeskedett a félelmen. Kesztyűt húztam, fogtam egy zseblámpát, és lassan felemeltem a fedelet. A banán pontosan ott feküdt, ahová dobtam. De a fehér gubó nagyobb volt, mintha megnőtt volna. Undorral szorult össze a gyomrom, de az igazság megismerésének vágya erősebb volt a félelmemnél.
Kivittem a zacskót a hűvös éjszakai levegőre, és letettem a földre. A hold halvány fényt vetett, és a gubó halványan csillogott a zseblámpám fényében. Felgyorsult a légzésem, ahogy előrehajoltam. És hirtelen, a szemem láttára, szétrobbant. 🌌
Felkészültem a legrosszabbra. Mérgező pókok rajára számítottam. De ami történt, megdöbbentett. Finom szárnyak bontakoztak ki a repedésből. Nem pókok voltak, hanem molyok. Több tucat sápadt, szinte átlátszó moly, mindegyik körömnyi méretű, emelkedett csendben az éjszakai égbolt felé.
Együtt emelkedtek, mint egy kísérteties raj, halványan világítva, mintha saját fényük lenne. Félelmetes volt, mégis furcsán szép, mint egy álomjelenet. ✨
Még mindig remegve hívtam anyámat. A szavaim összeakadtak, miközben elmeséltem neki, amit az előbb láttam. Figyelmesen hallgatott, majd mondott valamit, amitől ismét végigfutott a hideg a gerincemen. „Ezek nem hétköznapi molyok voltak” – magyarázta. „Néhány ritka faj fiatalon póknak álcázza magát, hogy megvédje magát. Lehet, hogy tanúja voltál egy rendkívüli életciklusnak, valaminek, ami szinte soha nem történik meg a természetes élőhelyükön kívül.”
