Ha a vigasztaló ételeknek aranyló mázuk lenne, az ez lenne: tökéletesen megpirított, puha sertésszeletek, ragacsos, pikáns-édes mézes-mustáros mártással bevonva. Ez az a fajta étel, ami elég elegánsnak tűnik a vendégeknek, de elég egyszerűnek egy kedd estére. És ha egyszer megkóstolod, megérted, miért ez a konyhám egyik kedvence évek óta.
Még mindig emlékszem, amikor először készítettem – az eső kopogott az ablakon, valami laktatóra, de nem túl nehézre vágytam. Sertéskaraj volt, de többre vágytam a szokásos serpenyőben sültnél. Összekevertem a mézet, a dijoni mustárt, a fokhagymát és egy kevés ecetet, és a sercegő karajokra kanalaztam. Az eredmény? Lédús, aranybarna sertéshús, minden falatra ráragadt a máz. A családom nemcsak evett – falták.
Hozzávalók
| Hozzávaló | Összeg |
|---|---|
| Sertéskaraj (csonttal vagy csont nélkül) | 4 szelet, összesen 1½–2 font, 1 hüvelyk vastag |
| Olívaolaj vagy vaj | 2 evőkanál |
| Csirkehúsleves vagy víz | ½ csésze |
| Dijoni mustár | 3 evőkanál |
| Teljes kiőrlésű mustár (opcionális) | 2 evőkanál |
| Méz | ¼ csésze |
| Fokhagyma, apróra vágva | 2 gerezd |
| Almaecet vagy citromlé | 1 evőkanál |
| Paprika | ½ teáskanál |
| Só | ½ teáskanál |
| Fekete bors | ½ teáskanál |
| Friss petrezselyem (díszítésként opcionális) | kívánság szerint |
